Jelentkezés az oktatói képzésre


Szenior örömtánc oktatói tanfolyamok

 

A magyarországi szenior örömtánc oktatói tanfolyamok következő várható időpontjai:

 

1. modul: 2020. január 17-18-19. (visszaigazolt jelentkezés és képzési díj befizetése: 2019. november 17-ig)

2. modul: 2020. május 15-16-17. (visszaigazolt jelentkezés és képzési díj befizetése: 2020. március 15-ig)

3. modul: 2020. november 13-14-15. (visszaigazolt jelentkezés és képzési díj befizetése: 2020. szeptember 13-ig)

 

Jelentkezni a fenti rövid adatlap kitöltésével lehet.

Emailes megkeresésre természetesen szívesen küldök részletes tájékoztatót érdeklődő táncostársainknak (csirszil@gmail.com).

 

A nagy érdeklődésre való tekintettel:

Kérem feltétlenül vegye figyelembe, hogy a képzésre érkezési sorrendben áll módomban a jelentkezéseket visszaigazolni!

 


Szenior örömtánc oktatók képzése

Fontos tudnivalók a képzés menetéről és előfeltételeiről

 

Az érdeklődők gyakran kérnek tőlem tájékoztatást, így röviden összefoglalom, hogyan folyik a magyarországi képzés.

 

A képzést osztrák mintára, az Osztrák Szeniortánc Szövetség segítségével végezzük. Ausztriában háromszor egyhetes, bentlakásos formában történik az oktatók képzése. A mi képzésünk is három modulból áll, de – gondolva az aktív dolgozókra is – háromszor egy hétvége alatt bonyolítjuk le a tanfolyamot (péntek-szombat-vasárnap), a képzési szintek között 2-3 hónap szünettel, amikor is lehet gyakorolni a tanultakat.

 

A jövendő szenior örömtánc oktatók a harmadik tanfolyami modul végén vizsgát tesznek és tanúsítványt kapnak. Csak annak birtokában jogosultak a szenior örömtánc logót, a szenior örömtánc zenéket, ill. koreográfiákat használni.

 

A tanfolyam helyszíne: Budapest VI. kerület, Eötvös utca 10. A részvételi díj tartalmazza két jogtiszta zenei CD árát, amelyek speciálisan a szeniortáncokhoz készültek (20-20 zeneszám). Ezeket egy német zenei kiadótól szerezzük be, valamint a tanfolyam résztvevői megkapják a táncok magyar nyelvű leírásait is, továbbá egy ún. Tánckulcsot. 

 

A későbbiekben a szenior örömtánc oktatók kétévente legalább egyszer továbbképzésen vesznek részt (egynapos modul). Ennek célja a minőség magas szinten tartása, illetve az oktatók kínálatának (táncrepertoárjuk) bővítése.

 

A szenior örömtánc oktató a sikeres vizsga után a lakóhelyére visszatérve megszervez(het)i a maga szenior örömtánc csoportját illetve -csoportjait. Ezen a téren aztán kiteljesedhet a kreativitása, ugyanis ügyességén múlik, hogy milyen támogatást tud szerezni a helyi önkormányzattól. Lesz-e megfelelő terem, lehetőleg kedvező áron, tud-e a helyi újsághoz vagy tévéhez kapcsolatot találni abból a célból, hogy tájékoztatni tudja az idős lakosságot a szeniortáncról, és egyáltalán milyen közösség(ek)et képes összekovácsolni és működésben tartani stb.

 

Így bokrosodhat és válhat mozgalommá a szenior örömtánc Magyarországon is.

 


Milyen tulajdonságokkal kell a szenior örömtánc oktatónak rendelkeznie?

 

·         jó zenei hallás

·         jó ritmusérzék

·         érthető, választékos beszéd

·         ápolt megjelenés

·         türelem és tisztelet az emberek iránt

·         bizonyos pedagógiai érzék

·         szervezőképesség

 

Az oktatói képzésbe kerülésnek további feltétele az, hogy a tanfolyam megkezdése előtt rendszeresen el kell járni szenior örömtánc órákra, amelyet okleveles oktató tart. A képzés megkezdéséhez minimum 20 óra igazolása szükséges. A szenior örömtánc foglalkozások napjainkban már az ország csaknem 150 helyszínén látogathatók. A jövendő szenior örömtánc oktató így megismeri a szenior örömtánc lényegét és gyakorlatot is szerez, továbbá tapasztalja, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy ideális szenior örömtánc oktatónak.

Részvételi igazolás

Download
Itt tölthető le a részvételi igazolás szenior örömtáncon
Részvételi igazolás.pdf
Adobe Acrobat Dokument 204.2 KB

Egy gondolat a kezdetekről

Gertraud Krinzinger (balra), Csirmaz Szilvia és Inge Pröstler
Gertraud Krinzinger (balra), Csirmaz Szilvia és Inge Pröstler

Amikor a szenior örömtánc mozgalom magyarországi megszületéséről beszélünk, nem hagyhatjuk ki két osztrák hölgy, Gertraud Krinzinger és Inge Pröstler nevét.

 

Gertraud Krinzinger Ausztriában a szeniortánc legnagyobb szaktekintélye. Oktatók tucatjait, de inkább százait képezte ki a mintegy négy évtizedes működése alatt. Valamint folyamatosan tart továbbképzéseket, hogy az oktatók tudása és repertoárja bővüljön. A magyar szenior örömtánc oktatói képzés tananyagát is az ő iránymutatása szerint, az ő segítségével állítottuk össze. A legeslegelső oktatói csoport képzését ő tartotta az én tolmácsolásom mellett.

 

Inge Pröstler az Alsó-Ausztriai tartományi szeniortánc szervezet vezetőjeként gyakran eljött Magyarországra, és tanácsaival, ötleteivel segített, hogy hazánkban a szenior örömtánc mozgalom létrejöhessen. Többször magával hozta a tánccsoportját Budapestre, és amikor mi, magyar örömtáncosok látogattunk el Ausztriába, a helybéliekkel közös tánctalálkozókat szervezett. Inge azóta is régi, jó „barátnőnk”, részt vesz minden jelentősebb magyarországi örömtánceseményen.

 

Üdvözlettel

Csirmaz Szilvia

Köszöntjük új oktatóinkat!

Örömmel számolunk be arról, hogy 2019-re már százharminc fölé emelkedett a magyarországi szenior örömtánc oktatók száma. Ezáltal az ország közel kétszáz helyszínén élvezhetik táncra vágyó társaink a szenior örömtánc foglalkozásokat.

 

Minden gyakorlott és új oktatónknak sok sikert és jó örömtáncolást kívánunk!

Az ötödik szenior örömtánc oktatói csoport
Az ötödik szenior örömtánc oktatói csoport
A negyedik szenior örömtánc oktatói csoport
A negyedik szenior örömtánc oktatói csoport
A harmadik szenior örömtánc oktatói csoport
A harmadik szenior örömtánc oktatói csoport
A második szenior örömtánc oktatói csoport
A második szenior örömtánc oktatói csoport

Az első Magyarországon képzett örömtánc oktatók

Az első Magyarországon képzett szenior örömtánc oktatók csoportja
Az első Magyarországon képzett szenior örömtánc oktatók csoportja

Oktatóink mesélik

Máhr Lászlóné Zsuzsa írása

2016-ban olvastam először a szenior örömtáncról a helyi újságban. Azt gondoltam: milyen jó is lenne ez nekem, hiszen fiatal koromban az életem volt a tánc! De igazából nem nagyon tudtam elképzelni, hogy mit is takar ez a szenior örömtánc kifejezés, valamint azt se értettem, hogy ez „nem tánciskola, hanem valami egészen más”. A barátnőmmel (Ottó Csabáné Erikával) elhatároztuk, hogy elmegyünk Pestre és megnézzük, miről is szól a szenior örömtánc. Az első óra után azért voltam csalódott, mert úgy éreztem, hogy az idő elmúltával még a ritmusérzékemet is elvesztettem! Hát még azok a kifejezések, amiket hallottam: dosado, handtour, pendel, promenád! Az első csetlés-botlás azonban nem vette el kedvemet, mert a zene, a koromhoz illő sétalépésekből összeállított, kímélő koreográfiák, a közös táncolás élménye magával ragadott, és minél több órán vettem részt, annál jobban megtetszett ez a mozgásforma. (És másfél év elteltével mondhatom, hogy szinte életformámmá vált).

 

Még oktatói képzésre is jelentkeztem! Nos, azért ezt nem gondoltam át kellően, mert csak a későbbiekben vált számomra világossá, hogy ez micsoda felelősség! Ez egy szakma! Az még kevés, hogy ismerem a koreográfiát, tudom a táncot! Az viszont abszolút nem mindegy, hogy azt hogyan adom tovább. Ahhoz, hogy az megfelelő módon történjen, mindenképpen kell egy egészséges önbizalom (soha nem volt), rátermettség, jó zenei hallás, türelem, tisztelet a társak iránt, érthető beszéd. De, ha már belevágtam…

 

 Hogy is indultunk?

 

Az első tanfolyami modul után barátnőmmel közösen felkerestük a városi önkormányzat egészségügyi és sport tanácsnokát. Nagyon pozitív volt a hozzáállása, és az ő támogatásával sikerült két helyszínt kibérelni. Megkezdődött a toborzás. Minden barátnőnek, ismerősnek, volt munkatársnak sms-t írtam, szórólapot állítottunk össze, amit postaládákba dobáltunk. Így indultak el 2017 szeptemberétől – egyre szaporodó létszámmal – csoportjaink. Több nyugdíjas klubot is felkerestünk, ahol bemutattunk néhány táncot. Ezeken a helyeken azonban nem jártunk túl nagy sikerrel. Azok a nyugdíjasok, akik eljárnak a klubba, nagyon aktívak: rengeteg közös programot (kirándulás, sport, vetélkedők…) szerveznek, és igazából nem nagyon fér bele már az idejükbe egyéb plusz tevékenység. Éppen a város legnagyobb taglétszámú nyugdíjas egyesületénél ért bennünket a legnagyobb kudarc, ahol gyakorlatilag még be sem léptünk az ajtón, de már közölte velünk a vezető, hogy őket és tagjaikat ugyan nem érdekli semmi, mert rendkívül elfoglaltak!

 

Meglátásunk, hogy a legjobb reklám a „szájhagyomány” útján való népszerűsítés. Ha valaki eljön, jól érzi magát a közösségben, megtetszik neki a tánc, ajánlani fogja barátnőjének, ismerősének. Pozitív visszajelzés az is, hogy ha vendég/testvér/rokon érkezik valakihez, elhozza magával a táncra – ebből nyilvánvalóvá válik, hogy szereti, és jól érzi magát. Ez év tavaszára már remek közösségek alakultak ki. Nagyon jó látni, hogy mennyire felszabadulnak, ki-/és megnyílnak a csoportban, jól érzik magukat! Nyáron például nem is tartottunk szünetet, mert igényelték a táncot.

 

Szerencsére egyre többen csatlakoznak ehhez a „mozgalomhoz”, így már heti öt alkalommal kellett foglalkozásokat szervezni. Sikerélményt jelent, hogy egyre többen felismerik, mennyire fontos idősebb korban is a mozgás. És a szenior örömtánc nem csak mozgás, hanem a jelszavunkat idézve: mozgás+öröm+agytorna, ami amellett, hogy egészségesebbé tesz, csökkenti a stresszt, valamint a demencia kialakulásának esélyét. Tartottunk tavaszköszöntő bulit, majd a tánc világnapján egy Nosztalgia Klub felkérésére flashmobot a város központi részén, mely eseményről minden helyi média hírt adott.

 

Ami a jövőt illeti:

Nagyon sok múlik rajtunk – leendő és „kész” oktatókon – a további sikereket illetően.

 

Nekünk konkrét célunk olyan emberek elérése, akik nem járnak sehova, szinte „bezárkóznak” otthon, nincs baráti körük, sőt lehet, hogy rokonságuk sem. Ehhez természetesen ismét segítségre van szükségünk, ezért felkerestük a város szociális és idősügyi kérdésekkel foglalkozó képviselőjét, aki felajánlotta támogatását. Ebben a témában ősszel várható előrelépés, további egyeztetés. Fellépéseket mi nem szeretnénk vállalni, ezzel táncosaink is egyetértenek.

 

És táncosaink nevében is írhatom tiszta szívből (minden hízelkedést mellőzve):

Köszönjük Szilvia! Nélküled ez nem jöhetett volna létre!

 

Máhr Lászlóné Zsuzsa

szenior örömtánc oktató

 

Tóth Krisztina szenior örömtánc oktató beszámolója

Gyulán jártunk 5 napos, nyári tánctáborban!

(Beszámoló az első szenior örömtánc nyári táborunkról)

 

2018 januárjában, visszatérve a karácsonyi szünet után a szenior örömtánc foglalkozásokra, óvatosan elkezdtem hirdetni a táncosaim körében, hogy nyáron, Gyulán 5 napos tánctábort szervezek. Nem várt lelkesedés fogadta az ötletet, és a jelentkezők száma nagyon hamar elérte a 60 főt. Itt meg is kellett húzni a határt, hiszen egy bérelt busz (amivel terveztük az utazást) befogadóképessége is véges.

 

Rengeteg keresgélés és telefonálgatás után megtaláltuk a belvárosban az ideális szálláshelyet, ahol mindannyian elférünk, kényelmes szobákban lakhatunk, és félpanziós ellátásban részesülhetünk. Ezek után következett a szobabeosztás, a buszbérlés, a táncterem intézése és a program összeállítása. Mindent időben elkezdtünk szervezni, így ennek köszönhetően sikerült tejesen felkészülten elindulnunk, a többség a közös, bérelt busszal, néhányan autóval.

 

Odafelé az első közös programunk Szanazugba, a Fehér- és Fekete-Kőrös torkolatához vezetett bennünket, ahol hajókáztunk, fürödtünk, strandoltunk, ebédeltünk. Itt már, nagy örömünkre, csatlakoztak hozzánk az autóval érkező táncos társaink is.

 

A kirándulás után elfoglaltuk remek szálláshelyünket, majd az első vacsora után kibéreltük a városnéző Dottó kisvonatot, amibe pont befértünk mindannyian, és fél óra alatt bepillantást nyerhettünk a belvárosba és nevezetességeibe.

 

Gyula gyönyörű ékszerdoboz, rendezett, tiszta, szebbnél szebb virágokkal teli, a belvárosban rengeteg park és zöld terület található, amelyek mind napközben, mind a nyárestéken nagyon kellemes sétákra csalogatnak. A napi 4 táncóra mellett volt időnk fürdőzésre is, kastélylátogatásra, múzeumokra és közös kávézgatásra, sörözgetésre, pizzázásra, és még egy nagy, közös flashmobra is péntek este Gyula belvárosában, a Világóra körül! Hazafelé Szarvason meglátogattuk az arborétumot és megtekintettük a Mini Magyarország kiállítást, amely igazán maradandó élmény volt mindannyiunk számára. Közös záró ebédünkre egy közeli Birkacsárdában került sor, ahol mindannyian elfogyaszthattuk a frissen készített, kiváló gulyáslevest, ropogós fehér kenyérrel.

 

Tavasszal biztossá vált, hogy csoportunk lehetőséget kap a X. Országos Szenior Táncfesztiválon való bemutatkozásra, közel 50 fellépő között az ország minden részéből. Így májusban nagy izgalommal kezdtünk el készülni, és heti egyszer Telkiben egy vegyes csoporttal szorgalmasan gyakoroltuk a táncainkat. A 18 fős fellépő csoport, plusz a 4 póttag, Perbálról, Telkiből és Budapestről érkező táncosokból alakult meg. Hatalmas öröm volt látni, ahogy a próbák alatt igazi összetartó közösséggé formálódtunk, összekovácsolt bennünket a közös cél, az izgalom, a megfelelni vágyás, az összmunka, a készülődés öröme. A sok próba mellett a fellépő ruha kiválasztása, Siklósi Marika önzetlen munkája, mind-mind meghozta gyümölcsét! 4 táncunk közül a saját koreográfiám alapján, saját kiválasztott zenére előadott keringő bizonyult a legnagyobb falatnak, mely valóban nagyon nehéz és bonyolult elemeket tartalmazott. Számomra még mindig hihetetlen, hogy ez az álom valóra vált, sikerült nagyon szépen, kecsesen eltáncolni, miközben a 18 táncos igazán gyönyörűen, összehangoltan mozgott a színpadon! Fantasztikusan büszke vagyok a csapatomra!!! ☺

 

A szombati fellépéssel sikerült az egész tánctáborunkat megkoronázni, hiszen a többi társunk a nézőtéren ülve lelkesen támogatott és éltetett minket, nélkülük nem lett volna ilyen élményben részünk! Éreztük és hallottuk (!) szerető és biztató támogatásukat, amely már a második táncunktól vastapssal kísért minket. Ezúton is köszönjük nekik a lelkesedésüket, ami még az eredményhirdetés alatt is jelen volt, sőt, olyannyira, hogy mikor megtudtuk, hogy ARANY minősítést kaptunk, a levegőbe dobáltak engem a táncosaim!!! (Biztos, hogy szeniortáncosok járnak hozzám??? ☺) Ezt biztosan soha nem fogom elfelejteni, a többi fantasztikus tábori élménnyel együtt!!!

 

Mindenkinek köszönöm, hogy eljött velem, és igazán szuper 5 napot tölthettünk el együtt ezen a gyönyörű helyen. Sok új táncot is tanultunk, sok új dolgot fedeztünk fel, és ami a legfontosabb, sok új barátság született a kedves táncosaim között, ami nekem külön ajándék.

 

Alig várom a jövő évi tábort Veletek!!!

 

Tóth Krisztina Apollónia

szenior örömtánc oktató

 

Néhány autentikus vélemény a Táncosaim tollából:

 „Sokat készültünk a táborra, nemcsak a fellépők, hanem az összes résztvevő. És nem kellett csalódnunk! Örök élmény marad az ott töltött 5 nap! Én a közösség létrejöttét emelném ki, igazi csapatépítő tábor volt. Az órák előtt és után természetesen nincs mód egymás megismerésére, itt bebizonyosodott, hogy nagyon sok társunk igazi jó humorú, pozitív ember. Rengeteget nevettünk együtt! Köszönet tánctanárunknak, Krisztának a csodás szervezésért, a sok munkáért, a plusz programokért, és az Arany minősítésért, ami a sok biztatásának, törődésének köszönhető. Egy emberként várjuk a következő tábor(oka)t.!” (M. Judit, Bp.)

 

„Amikor megnéztem a 2017-es Gyulai Szenior Táncfesztivál felvételeit, azonnal kedvet kaptam, hogy élőben is megnézzem az ideit. Aztán kiderült, hogy tagja lehetek a fellépő csoportnak, ez külön motivált. A próbák alatt a fellépők, póttagok és pótpóttagok igazi kis csapattá kovácsolódtak. A szereplők lelkesen gyakoroltak a 30 fokos melegben, a többiek jó hangulatot teremtettek a nézőtéren. Büszkék vagyunk, hogy a vastapsba a konkurens csapatok tagjai is bekapcsolódtak! Soha nem gondoltam volna, hogy valaha résztvevője lehetek egy flash mobnak. Ezt a villámcsődületet Gyula város központjába szerveztük. Vidám, modern, pergős számokra táncoltunk, hogy megmutassuk, csak a megnevezésünk szenior, mi magunk legfeljebb középkorúak vagyunk. Másnap a sörözőben felismert minket a tulajdonos, gratulált, és elmondta, hogy bár minden nyilvános helyen a környéken a foci VB-t nézték, ők lehalkították a TV-t, hogy jobban hallatszódjon a zene, amire táncoltunk.” (B. Kriszta, Bp.)

 

„Ennyire szuperul az építőtáborban éreztem magam, pedig az már jó rég volt. Klassz tánc próbák, jó hangulat, a társaságról nem is szólva. Kívánom mindenkinek, hogy legyen ilyenben része! Köszönet érte!” (K. Judit, Bp.)

 

„A Gyulán töltött tánctábor felejthetetlen, nemcsak azért mert Arany minősítést kaptunk, hanem tartós barátságok is születtek azokkal, akikkel az 5 nap alatt együtt voltunk. Nagyon jó lenne jövőre is megismételni!” (V. Böbe, Telki)

 

„A próbafolyamat is élmény volt, nagyon összehozott minket. Felejthetetlen érzés volt, amikor a keringőnk először sikerült hibátlanul!” (H. Ági, Bp.)

 

„Élvezetes táncórák, jó programok, utcai örömtánc, arany minősítés, remek hangulat, igazi közösség építés, nagyon jó szálloda és ellátás, ehhez kellett egy kitűnő táncoktató, aki kitalálta és megszervezte ezt a tánctábort! Köszönjük, Krisztina!” (K. Kati, Bp.)

 

„Jó volt Veletek! Fantasztikus volt a világórai flash mob, ahol korra, nemre való tekintet nélkül mindenki önfeledten táncolt. A többi programunk is szenzációsan alakult, a táncórák, a séták hangulata, a sok nevetés, esténként az előtérben spontán olyan hangulat jött létre, mintha visszarepültünk volna a kamaszkorunkba.” (B. Zsuzsa, Bp.)

 

„Azért jelentkeztem a táborba, mert az órákon kialakult hangulat miatt biztos voltam benne, hogy jól fogom magam érezni! Nem csalódtam! Sokat táncoltunk, jókat nevettünk! Az egészet átjárta valamiféle szeretet energia, amit a sikeres fellépés még fokozott!

 

Külön köszönet azon társainknak, akik nem léptek fel, de őszintén szurkoltak és együtt örültek velünk!” (M. Klári, Bp.)

 

„A fiatalságom elrepült – munka, gyerekek taníttatása, házépítés, dolgos hétköznapok –, álmodni se mertem arról, hogy egyszer csak úgy magamra szánok egy kis időt. Eljött a várva várt nyugdíjas idő és akkor szembesültem, hogy nem tudok magammal mit kezdeni, hiányzott a napi megszokott menetrend. És akkor jött Kriszti! Mindig szerettem táncolni és úgy éreztem, végre megtaláltam azt, amit idáig kerestem. Újból van miért keddenként sietni, megfőzni, rendet rakni, hajat mosni, felöltözni, hisz egy élményekkel teli óra vár rám. Ez az idő nagyon jót tesz testemnek - azóta cukrom rendben - meg a lelkemnek is. Nagyon örülök, hogy olyan lányokkal ismerkedtem meg, akikkel nagyon jól érzem magam, és ezt a táncnak, és természetesen Krisztinek, a türelmének köszönhetem, hogy mindenkiből a legjobbat hozza ki. Remélem jövőre is lesz tábor, mert 67 felett is van miért mindennap felkelni, hisz az élet szép, csak meg kell találni az értelmét és a jó közösség, a tánc ilyen.” (S. Marika, Perbál)

Rafi meséli

Kedves Szilvia,

 

mivel Te "sodortál" erre a csodálatos útra, Te egyengetted "csetlő-botló" táncos lépéseimet, ezért szeretném megosztani Veled éltetem egyik legcsodálatosabb élményét. Jelenleg 4 helyszínen, négy különböző időpontban adom tovább azt az örömet, mozgást, amit Tőled tanultam. Kb. 60 fő az összlétszámom.

 

Annyira szeretik az örömtáncot, hogy egy felkérésnek eleget téve megalakult egy fellépő csoport. Ápr. 7-én rendezte meg a város a hagyományos "Kertvárosi nap"-ot, melyre meghívást kaptunk egy bemutató erejéig. Nagy volt az izgalom, voltak olyanok, akik életükben először léptek közönség elé. A legfontosabb célom a fellépéssel az volt, hogy terjesszük, minél több emberhez eljuttassuk a mi mozgásformánkat, és a csodálatos közösségünket, vidámságunkat. Egyre több ember kapcsolódik be munkánkba azóta (is).

 

Levelemmel szerettem volna megköszönni a fantasztikus oktató, terjesztő munkádat.

Rafi

Zsemberovszky Zsuzsa szenior örömtánc oktatótól

"A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a közönyön…”

 Albert Schweitzer

 

Magyarország egén feldereng egy különös új lehetőség!

 

Úgy is mondhatnánk, először Budapest kultúrházaiban, aztán lassan máshol is idős korú - bocs, szenior! - emberek táncolnak! Nem szükséges partner (jajjj, hova is tűnnek a férfiak!), nem kell tánctudás, testet, szellemet frissen tart, a közösség adva van és kifejezetten nekünk találták ki! A cél és az eredmény egybehangzó:

 

”Mozgás, öröm, agytorna!” Mellékhatásokkal is számolni kell: megmenekülhetünk, de legalábbis késleltethetjük a demenciát, Alzheimer kórt! (ezt orvosok mondják!)

 

Ez nem reklám. Valóban így van. Aki megpróbálja, tapasztalja, hogy a közös táncolás nagy élmény. Itt együtt mozdul test, lélek, szellem! A hangulat remek, mindenki aktív, mosolyog egymásra és bár az új táncok tanulása erőfeszítést is igényel, ezt nagyon jó újra megtapasztalni! Ahol csak jártam különböző helyszíneken, ezt bizonyítja a sok-sok résztvevő. Azt mondják, hogy idős korban a tánc szokatlan és őrültségnek tűnik? Csak aki képes kilépni a komfortzónájából, az tud fejlődni! A frissülés, a kedély- és mozgásállapot javulása, a közös sikerélmény, a barátságok, mind ajándék. A tánc – legyen bármilyen! – olyan, mint egy jó játék. Felvidít, nem fárasztja, hanem élénkíti a testet és felemeli a lelket. Az élet minden területére kihat a jó közérzet. Ezért jönnek és táncolnak velünk egyre többen.

 

Most nálunk is, mint a világon sok helyen, felfedeztek minket, a nyugdíjas korosztályt. Foglalkoznak velünk, programokat tárnak elénk, divatos téma lettünk. Orvosi, szociológiai kutatások témája az életkor kitolódása és a “társadalom elöregedése”. Az ezzel járó gondok megoldása állami feladat az egészségügyi, szociális, gazdálkodási és kulturális területeken, de civil szerveződések, egyesületek is sokat vállalnak ezen a területen.

 

Felismerte a lehetőségeket az anti-aging és a reklámipar is, érezzük, milyen hatalmas nyomást gyakorolnak generációnkra. Táplálék-kiegészítőket, vitaminokat, hormonális és egyéb terápiákat kínálnak, amelyek meghosszabbítják az élettartamot(?) még ha súlyos költségekkel és mellékhatásokkal is járnak. A nagy kínálat sokszor hoz bennünket felelősséggel is járó döntési helyzetbe. Vajon milyen módszert alkalmazzunk, hogy fiatalo(sa)k maradjunk?

 

Üdvözölhetjük az új szóhasználatot is! Nagymamám bizony még “öregasszony” volt, én már “SZENIOR” lehetek! Ha a szó jelentését nézzük, egyszerűen “idősebb ember”-t jelent, (mégsem öreg, ugyebár?), de bővebb jelentése is van: valamely közösség rangidős, elismert tagja. Itt minden szó értéket hordoz. 1. aki elérhette az időskort, 2. közösség tagjaként, 3. elismert, tiszteletben álló emberként. Ez nem jön automatikusan! Mindhárom előzetes és folyamatos befektetést igényel(t) részünkről!

 

Egy kínai mondás szerint: Ha meg akarod ismerni a múltadat, vizsgáld meg a jelenlegi helyzetedet. Ha tudni akarod a jövődet, figyeld meg a jelenlegi cselekedeteidet. A legfontosabb – és engem nagyon foglalkoztat – az EGYENSÚLY megtalálása, sőt tevőleges megteremtése(!) az ember életében két fő területen:

 

Első a Társadalom (a világ) - Család - Egyén “háromszöge”.

 

Második hármas a Test - Lélek - Szellem, melyben szintén mind kölcsönös hatással vannak egymásra. Mindkét területen bármelyiknek túlzott elhatalmasodása vagy megrövidülése az ember egyensúlyának felborulásához vezet. Aki pedig egyensúlyban van, annak EGÉSZ-sége és így lelki békéje is van. Igen, egyéni adottságaink, múlt és jelen történetünk, egészségünk, családi viszonyaink, anyagi helyzetünk, érdeklődési körünk stb. mind-mind különböznek. Mindenkinek a saját lehetőségeivel kell élnie és megküzdenie, de az a kötelességünk, hogy bátorítsuk, támogassuk, ha kell, vezessük egymást a jó módszerek, programok, közösségek megtalálásában.

 

Köszönöm a türelmes, vidám hangulatú, példát is mutató tanítást, a tudást és kedvet, amit kapunk és tovább is vihetünk a képzésről! Köszönöm, hogy résztvevője lehetek ennek a Körnek, hogy megkérdeztek és így válaszolhattam!

 

Zsemberovszky Zsuzsa

Pécs, 2017. november 25.

 

Idézet Doba Dénesné Anna szenior örömtánc oktatótól

Társadalmunkban az idős emberek, a szeniorok száma egyre nagyobb. Mind többen élik meg akár a 90-es éveiket is. Ezért társadalmunk folyamatosan öregszik. Hogy ezek a szeniorévek milyen minőségben telnek el, sem az egyénnek, sem a társadalomnak nem lehet lényegtelen.

 

Nagyon fontos, hogy szenior embertársaink megtalálják azt az életformát, tevékenységet, kikapcsolódást, mellyel karbantarthatják testüket, lelküket, elméjüket egyaránt.

 

A szenior örömtánc az a tevékenység, mellyel lényünk minden eleme (test, lélek, szellem) egyszerre karbantartható. A szenior örömtánc széles tömegeket érinthet, ezért a szenior örömtáncnak rendkívül nagy a jelentősége.

 

A szenior örömtánc mozgás-öröm-agytorna egyben.

 

Senki előtt nem lehet kérdés, hogy mozgás-e a tánc, hiszen a táncolás során mozgatjuk egész testünket. A szenior örömtánc olyan kíméletes mozgásforma, melyben felgyorsul vérkeringésünk, légzésünk. Táncolás során érrendszerünk kitágul, egész szervezetünk intenzívebben létezik. A mozgás kiválóan hat a csontrendszerünkre, ízületeinkre is. Hátráltatva ezzel a csontritkulás kialakulását, vagy annak súlyosbodását. A tánc során az ízületek bejáratódnak, a mozgás könnyedebbé válik. Rendszeres szenior örömtáncolással visszanyerhetjük fizikai frissességünket. S miért öröm a szenior örömtánc? Mert a zenére mozgás harmóniát teremt a lelkünkben. Önmagában a zene, a dal is mélyen hat a lélekre, melyet Babits Mihály gyönyörűen fogalmaz meg A második ének c. versében:

 

„Megmondom a titkát édesem a dalnak.

 Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.

 Mindenik embernek a lelkében dal van

 és a saját lelkét hallja minden dalban.

 És akinek szép a lelkében az ének,

 az hallja a mások énekét is szépnek.”

 

A zenére, énekre táncolás kinyitja a lelkünket, megszépíti számunkra a világot. Nyitottabbakká, elfogadóbbakká válunk. Tánc közben elfelejtjük gondunkat, bánatunkat és a zenére történő mozgás boldogsághormont szabadít fel szervezetünkben. A zenére mozgás örömmel tölti el a táncolót, mert megoszthatja a tánccal járó sikerélményt a táncostárssal. A szenior örömtáncos közösségben mélyebb barátságok is születhetnek, ezért a szenior örömtánc, mint közösségi forma, oldja a magányt. Egy-egy szenior örömtánc óra után elégedettség érzés tölti el a táncolót, hogy képes volt új ismereteket elsajátítani.

 

Valóban agytorna is az örömtánc? Igen, mert el kell sajátítani a szenior örömtánc alapfogalmait, a táncfelállásokat, a táncfogásokat, a tánclépéseket, különböző táncfigurákat. A tánc folyamatos figyelmet igényel, mert az agyunkkal meg kell teremtenünk a testünkben és a lelkünkben a zene és a mozgás összhangját. Szükséges előre ismerni a koreográfiát, hogy tudjuk a következő lépést. Tánc közben előre kell tehát gondolkodnunk. Ez a komplex gondolkodási folyamat összetetten és kedvezően hat az agyra. Tudományosan alátámasztott

 

Doba Dénesné Anna

Recsk, 2017. december 7.

 

A borsodnádasdi résztvevők csoportja
A borsodnádasdi résztvevők csoportja

Idézet Varga Katalin szenior örömtánc oktatótól

A tánc örök. Nincs olyan történelmi korszak, amelynek ne lettek volna jellemző táncai, az őskortól, a középkoron keresztül egészen napjainkig. És ugyanilyen örök és magától értetődő az ember vágya és igénye a tánc iránt, még ha ezt sokan tagadják is. Gyakran hallani ilyen kifogásokat: „nincs ritmusérzékem, botfülem van, két ballábas vagyok…” stb. De nem láttam még olyan egy-két éves kisgyereket, aki ne kezdene el mozogni, ringatózni, ha zenét hall.

 

Talán csak rossz irányba haladt a tánc művelése, fejlődése. A tánc nem lett mindenkié, hanem inkább a színpad, az előadó művészet részévé vált, bravúros produkciókat adnak elő, mi pedig csak ámulunk és tapsolunk. Kevesen veszik a bátorságot, hogy maguk is táncoljanak, és ennek több oka is lehet. Eltűntek a társas életből azok a táncok, amelyeket csoportosan lehetett táncolni (körtáncok, népi, vagy középkori udvari táncok stb.). Ma már a bálokon, nagy társas összejöveteleken csak páros táncok léteznek. Lehet keringő, tangó, rumba vagy akár rock and roll, partner kell hozzá. És már itt is van az örök gond, ha valaki egyedül érkezik: „Mi lesz, ha nem kér fel senki?” És aki csak táncolni szeretne, de hoppon maradt, legközelebb már el sem megy.

 

Ebben látom a legnagyobb értékét és jelentőségét a szenior örömtáncnak, természetesen a fizikai és szellemi aktivitás serkentésén túl. Kiszakít az otthoni kényelmes – magányos – tespedésből, megmozgatja testünket, foglalkoztatja az agyunkat és felüdíti a lelkünket is. Lehetőséget ad arra, hogy valaki átérezze a tánc adta örömöt és boldogságot; szabadságot ad, mert nem kényszerít párt keresni, ugyanakkor mindenki átélheti a csoporthoz, közösséghez tartozás érzését is. Legszívesebben elhagynám a „szenior” jelzőt, hiszen a tánc iránti vágy minden korosztályban felfedezhető, nem csak nyugdíjasok, hanem jóval fiatalabbak is szívesen csatlakoznának ezekhez a csoportokhoz. A harmincasok még csak el-eljárnak diszkóba, vagy más táncos rendezvényre baráti társasággal, akik között mindig akad, aki szívesen táncol. A negyvenes-ötvenes korosztály már nehezebben mozdul: vagy a család köti, ahol a férj (ritkábban a feleség) nem tud, nem szeret, nem akar táncolni. És akkor már ő sem megy. Aki pedig magányosan él, még kevésbé vállalkozik erre. Az örömtánccsoportokhoz viszont bátran csatlakozhat bárki, ha van táncpartnere, ha nincs.

 

Ezt az elképzelésemet alátámasztják az elmúlt fél év tapasztalatai is lakóhelyemen. A szeniortánc-oktatói tanfolyam első modulja után a győri önkormányzathoz fordultam, hogy lehetőséget keressek egy csoport alakítására a tanult táncok gyakorlásához. Nagyon segítőkészen fogadtak, remek tánctermet ajánlottak a számomra a Generációk házában, a város központi helyén. Négy bemutató foglalkozást hirdettek meg a helyi újságban és rádióban, így rögtön 15-20 fős csoporttal kezdhettem meg a munkát. Szeptembertől már szerepelünk a Generációk Háza programfüzetében is, ennek köszönhetően a létszám egyre nő. Októberre már elértük a 60 főt, ezért két csoportra kellett bontanom a résztvevőket, és két időpontban is tartok a héten szeniortáncot.

 

November végére a létszám meghaladta a 100 főt, hamarosan a harmadik csoport indításán kell gondolkodnunk. A város nyugdíjas klubjai részéről is nagy az érdeklődés, már több helyen tartottunk bemutatókat nagy sikerrel. A résztvevők nagy része a hölgyek közül kerül ki, de mindig van néhány bátor férfi jelentkező is. Kor szerint 50 évestől 89 évesig terjed a skála, és itt szeretnék visszatérni a korábbi gondolatomhoz és terveimhez a szenior örömtánccal kapcsolatban. Szeretnék nem csak szenior örömtánc csoportokat indítani, hanem olyan örömtánc csoportot is, amelyben bárki részt vehet kortól függetlenül. Szeretnék délutáni, vagy hétvégi foglalkozásokat tartani, ahová azok is eljöhetnek, akik még dolgoznak és délelőtt nem érnek rá. Szeretném mindenki számára elérhetővé tenni ezt a táncformát, amely lehetővé teszi azt, hogy csak a tánc élvezetéért jöhessen bárki, tartozhasson egy csoporthoz, közösséghez, élvezhesse a zene és a mozgás nyújtotta életörömöt.

 

Varga Katalin

Győr, 2017. december 7.

 

Béres Mária "Rafi" története

A legnagyobb elismerést egy 83 éves nénitől kaptam, aki a város másik végéről jár el táncolni. Óra végén valamit rejtegetve a kezében, félénken állt elém. „Marika! Szeretném ezzel a nagyon szerény ajándékkal – mert a kis nyugdíjamból nem tudok többet adni – megköszönni az órákat, mert ennyit nem nevettem, nem örültem, mint itt Veled, Veletek!” Majd átadott egy Balaton szeletet. A meghatottságtól még ma is könnybe lábad a szemem!

 

ELŐZMÉNYEK:

3 éves korom óta lételemem a zene és a tánc. Bármilyen dallamra egész testem mindig izgett-mozgott. Imádtam táncos helyekre járni. Ha éppen nem kértek fel, beálltam egy-egy körbe, és megállás nélkül táncoltam.  2008-ban költöztem Birjánba, ahol szinte azonnal az ottani Hagyományőrző Tánccsoport aktív táncosa lettem. De miután elhagytam a falumat, elszakadtam a néptánctól is. Üres lett a mindennapom.

 

Életem egy nagyon mély pontján – 2016-ban, Pécsett – találkoztam először Csirmaz Szilviával egy bemutató kapcsán. Az első közös tánc után rögtön éreztem, hogy ettől a hihetetlen mozgásformától visszatérhet testem-lelkem a régi kerékvágásba. Szilviával való találkozás után egyértelmű volt számomra, hogy Örömtáncos szeretnék lenni. 40 éves pedagógusi pályafutásom után, nyugdíjasként hiányzott a társaság, a tanítás. Így boldogan jelentkeztem a Szenior Örömtáncot oktatók közé, és most itt vagyok egy olyan úton, mely eddig csak örömet, boldogságot hozott.

 

FOLYAMAT:

Az első modul annyi örömet, sikert, szeretetet adott, hogy hazaérkezve azonnal elkezdtem a jövő, a saját utam tervezését.  Helyszínt kerestem, bár ez nagyon nehezen ment, mert legtöbb helyen teremdíjat kértek, és gyakori volt a magas összeg. Jött a nyár, ami a szabadságok ideje, így sok helyen a „majd nyár végén érdeklődjek”-falba ütköztem.  Ekkor jött az ötlet, hogy én megyek helyszínekre, és próbálom a táncokat, ezt a fajta örömet átadni másoknak. Amerre jártam – Nagyvisnyó, Szeged, Birján, Pécs –, mindenhol engedélyt kértem és kaptam, hogy egy-két táncot az ott megjelenteknek megmutassak, betanítsak. Hihetetlen sikert arattam ezzel a programmal mindenhol! Annyi szeretetet, annyi boldog arcot nem kaptam, nem láttam eddig szinte soha. 

 

Hazaérkezésem után nagy erővel próbálkoztam újra helyszínt, időpontot találni. Plakátokat, szórólapokat készítettem, és házról házra járva dobtam be a postaládákba. Házi orvoshoz, szakrendelőkbe mentem, szociális otthonokban jártam, plébániai hivatalokat kerestem fel. Nyugdíjas csoportoknál és manikűrösnél, pedikűrösnél, fodrásznál, gyógyszertárban, a Pécsi Szenior Akadémián hagytam szóróanyagot, plakátot. Volt, ahol azonnal elutasítottak, még a szóróanyagot sem engedték kitenni. Ilyenkor a lelkesedésem egy kicsit megbillent, de a neten azonnal találtam szenior örömtáncos híreket, videókat, így a küzdelmet folytattam.

 

A második modulon tapasztalt sikerek, és a két, szeptemberi kezdésem közeledte, oktatótársaim sikere, valamint gyermekeim bíztatása meghozta a várva-várt új fordulatot az életemben.

 

JELEN:

Kitartó keresésem eredménye a két helyszín, a két különböző időpont. Az egyik helyen alacsony terembérleti díjat kell fizetnem, a másik helyet bérmentesen kapom.  Ma már két csodálatos csoporttal „dolgozom” együtt. Rendszeresen eljárok T. Ildikó óráira táncolni, és egy-egy táncot betanítani. Ildikó csoportjával fel is léphettem a Szenior Akadémia záró rendezvényén. Elmondhatom – talán szerénytelenség nélkül –, hogy a siker minden alkalommal velem van.  A csoportjaim létszáma óráról órára növekszik és lassan a helyszínek kicsiknek bizonyulnak. A jó hangulatról, a frissítő, de mégis dolgos mozgásról gyorsan terjed a hír.

 

TOVÁBBI TERVEIM:

A sikeres vizsga letétele után végre hivatalosan is Szenior Örömtánc Oktató lehessek. Ezt a mozgásformát minden lehetséges helyen bemutatni, terjeszteni. A legnagyobb tervem, hogy minél több „otthon-ülő”, magányos, idős embernek boldog, hasznos közösségi programot biztosíthassak annak érdekében, hogy életük e szakasza szép, hasznos, vidám, boldog lehessen; egészségüket karban tarthassák.

 

AMIÉRT ÉRDEMES…

A táncostársaim mosolygós arca, óra utáni vidám nevetésük, köszönetük minden nehézségért kárpótol. Csodálatos látni a fáradt, de boldog, felszabadult táncostársaimat, a kialakult, lassan barátokká szövődött kapcsolatokat. Boldogság látni, hogy a félénken, bátortalanul belépők hazafelé már kinyílva, beszélgetve mennek.

 

Én pedig lassan visszakapom önmagam. A bezárkózott énemből újra egy vidám, életerővel tevékenykedő, „másokért élő” ember lettem. Naponta gyakorlom a következő órák tánclépéseit. Így vidáman és tevékenyen telnek az esték is. Egyedül gyakorolni nagyon nehéz, de már vannak oktatótársak – I. Marcsi, T. Julcsi, Zs. Zsuzsa, K. Judit – akikkel együtt gyakorolhatunk. Még el is utazunk – kirándulunk – egymás lakhelyére.  Újra közösségben vagyok, boldog, mosolygós emberek vesznek körül. Beszélgetünk, találkozunk, együtt utazunk. Újra teljes, mozgalmas, boldog az életem!

 

Köszönet Csirmaz Szilviának, T. Ildikónak, 2. csoport tagjainak, K. Juditnak, I. Marcsinak, T. Julcsinak, Zs. Zsuzsának, és mindenkinek, akik segítették, segítik munkámat, álmaim megvalósulását.  De leginkább köszönöm fiaimnak, akik a bíztatást adják nap, mint nap:

 

„Anya, ne add fel! Fantasztikus vagy!”

 

Béres Mária Edit

Pécs, 2017. november 12.

 

Erdőfyné Rieder Edina története

Miután ennek a korosztálynak teljes jogú tagja vagyok, úgy gondoltam, elszakadok egy kicsit a szokásos szlogentől, és "személyeskedni" fogok, azaz arról írok, hogy nekem ez a tánc mit jelent, milyen helyet foglal el az életemben.

 

Amikor táncolok, úgy érzem magam, mint egy gyerek, aki önfeledten játszik. Valami megmagyarázhatatlan jó érzés, amit nem tudok egyszerűen azzal a szóval kifejezni, hogy öröm. Mert több annál. Előtte a várakozás, amikor „ünneplőbe öltöztetem a szívemet”, mint a Kisherceg, aki így fejezi ki a várakozás örömét. Utazás a villamoson, amikor már arra gondolok, milyen jó lesz találkozni a „lányokkal”, és aztán a megérkezés. Jóízű beszélgetések, aztán a „lovak közé csapunk” és kezdődik a tánc. És persze az otthoni élménybeszámolók.

 

Nagyon szerencsés vagyok, hogy sokszor tudok jönni. Minden óra más, a megszokott arcok mellett feltűnnek az újak. Én utólag magamon is csodálkozom, hogy belevágtam, ez 100%-ig annak az e-mailnek köszönhető, amit érdeklődésemre Te, Szilvia írtál. Eljöttem, és Piroska, akit sajnos már nagyon régen nem láttam az órákon, a szárnyai alá vett. Akkor éreztem, hogy ez valami szuper dolog lesz "öregkoromra". Nincs olyan óra, ahol a táncon kívül ne tanulnék még egy sor más dolgot is. Van, akivel szinte képtelenség szemkontaktust létesíteni, de lopva pillantások azért vannak. Minden hiába, a mosolynak előbb utóbb képtelenség ellenállni. Van, akivel boldogan várjuk, hogy egymással táncoljunk, annyira egy húron pendülünk, szinte egy ritmusra ver a szívünk.

 

És látom azokat, akiknek nagyon nehezen megy, és kimondhatatlanul jó érzés, amikor örülnek, ha odaérek hozzájuk, mint például Ilike (Zsuzsi csoportjából), aki ilyenkor odasúgja, hogy: Ugye, segítesz? És jönnek fáradhatatlanul. Nekem ezek az élmények kellettek ahhoz, hogy úgy érezzem, jó lenne valamit átadni ebből. Először is újból tanulni akartam valamit, erre nagyon vágyódtam. Egy ideig szerkesztőként dolgoztam a régi Tankönyvkiadóban, de visszamentem tanítani. Akkor egy nagyon kedves apuka így fogalmazott: „Minden hiába, Edina néni, ez egy gyógyíthatatlan betegség”. Nálam valóban az.

 

Állítólag az első hét másodpercben kialakul a másik emberben rólunk egy vélemény. Ezt nagyon fontos tudatosítani. Ugyanúgy példát fogunk mutatni, mint anno a gyerekeknek. És nem csak azzal, amit mondunk. A metakommunikáció legalább annyira fontos lesz. A hangunk, a tartásunk, az arckifejezésünk, a mozdulataink, az érintéseink. Az, hogy minden mesterkéltség nélkül lehessünk mesterek, akiktől öröm legyen a tanulás.  Így az öröm tolakodott az első helyre, amit többek között a mozgással érünk el. Azt olvastam, hogy orvosi kutatások bizonyítják, hogy a véráramlás és a légzés ritmusa szinkronizálódhat a zene ütemével, így a zene egyértelműen terápiás eszköznek is tekinthető.

 

A szenior örömtánc az idős ember számára igazi kihívás lehet. Mert úgy ad, hogy közben követel is. És erre mindig minden korban szüksége van az embernek. Egy kihívást legyőzni, valamire képesnek lenni, valódi "flow" érzést jelent.  És itt érkeztünk el az agytornához. Mert öregen fiatalnak maradni nagyon nagy kihívás. Ha elgondolkodunk azon a felismerésen, hogy a mai 60-asok a 20 évvel ezelőtti 40-esekhez hasonlíthatók, akkor magától értetődő, hogy a szellemi hanyatlás ellen is aktívan tenni kell valamit.

 

Hogy a szenior örömtáncnak milyen további „mellékhatásai” vannak?

Aki – patetikusan fogalmazva – felszabadította a szívét, nyitott lesz más tekintetben is. Én mindig sajnálom azokat, akik az orvosi rendelőben, ahová szerencsére csak nagyon ritkán járok, szinte csak kórházi rémtörténetekkel „szórakoztatják” egymást, nem is beszélve a bőszen politizáló férfiakról.  Ami a férfiakat illeti: Megfigyeltem, hogy nehezen találják a helyüket az örömtáncban. Azt hiszem, nincs bennük elég alázat. És persze türelem se, hogy kivárják, mire jól megy nekik. Vagy „uralkodni” akarnak, vagy bohóckodnak. Vagy egyszerűen csak nem érzik jól magukat ennyi nő között. Talán meg kell őket is érteni.

 

Én egy valamit még a „toborzáshoz” hozzátennék. Mindig az kap hangsúlyt, hogy nem kell előzetes tánctudás. Ez így helyes is. De tapasztalatból tudom, hogy rengetegen vannak, akik kikopnak a tánciskolákból, mert nincs partnerük. Én őket is megszólítanám. Mert ha nem is a társastáncból ismert formában, de találkoznak ismerős tánclépésekkel, figurákkal, kamatoztathatják ritmusérzéküket, és nem éreznék "alantasabb" dolognak.

 

És ne felejtsük el, hogy az ember egyetlen állandó tulajdonsága a változtatatás képessége.

 

Hogy mit tettem a lakóhelyemen eddig?

Nem sokat. Én nagyon fontosnak tartottam, hogy addig, amíg az a kellő mértékű önbizalmam nincs meg, hogy kiálljak egy csoport elé, addig ne csináljam. Tanítani csak nagyon alapos tudással, kellő gyakorlattal és széles repertoárral lehet. Ez nekem még nem volt meg. Azt tudom, hogy csakis annyit akarok tanítani, hogy még táncolni is maradjon erőm és időm. Azt már látom, hogy a szervező munka nagyon nehéz. Azt is tudom, hogy ez nyereséges soha nem lesz, illetve nem anyagi értelemben lesz nyereséges. Ezt viszont, azt hiszem, könnyedén túl fogom élni. A hasznom nem anyagi eredetű, de annál sokszorosan értékesebb. Nagyon hálás vagyok érte mindenkinek.

 

Erdőfyné Rieder Edina

Budapest, 2017. október 10.